Marc Márquez: 'Otthon nem vagyok világbajnok'
21 évesen már mindent elért, amit a motorsportban el lehet érni, Marc Márquez azonban még háromszoros világbajnokként is ugyanolyan életmódot folytat mint bármelyik hozzá hasonló korú fiatal. Bulizik, csajozik, kikapcsolódik a barátaival és a családjával. Láthatóan nem szállt a fejébe a hirtelen jött siker. Természetesen olyanok vannak körülötte akik segítenek neki a talajon maradni és bármifajta intő jel után 'engedélyük van őt visszarántani a földre'. A futamok között még mindig szülővárosában Cerverában tölti hétköznapjait a családi házban öccsével és szüleivel. Széles mosolya már-már a védjegyévé vált, minden körülmények között próbálja a dolgok pozitív oldalát meglátni. Rendkívül karizmatikus személye és közvetlen, természetes viselkedése vonza a nagyobbnál nagyobb szponzorok érdeklődését. A jelenlegi mezőnyből ő rendelkezik a legtöbb személyes támogatóval, számszerint 15-el. A La Vanguardia nevű katalán napilap még júniusban, a GAS Jeans ruhamárka egyik fotózásán kapta el bajnokunkat egy hosszabb és személyesebb interjúra ahol megkérdezték őt a hirtelen jött siker árnyoldaláról, hogyan próbálja normális emberként élni az életét és mi az a dolog ami a még mindig mosolygós világbajnokot is rendkívül tudja bosszantani.
- Úgy néz ki, most kicsit elvesztél ezen a fotózáson. Gyakran modellkedsz?
- Igazságszerint jobban szeretek inkább otthon lenni és edzeni vagy pihenni, nem nagyon szeretek 'álruhába' öltözni. Nem vagyok modell, jobban szeretem inkább a sisakot hordani a fejemen, de megértem, hogy mint sportoló mindig jól jön ha más területeken is megmutatkozol. Nem érzem magam jól pózolva egy fotózáson, ahol én jól érzem magam az a versenypálya. Szégyenlős vagyok mikor azt kérik tőlem hogy most vágjak sebességtépett arcot vagy most vágjak szexi ábrázatot...De hogyan? Nem tudok szexi arcot vágni, mert nagyon szégyenlős vagyok.
- Ez az ami leginkább zavar a munkádban? A fotózások és az interjúk?
- Az interjúk a munka részei és egy mód arra hogy kommunikáljak a követőimmel. Ezeket meg kell csinálni. Ezt (a fotózások és a reklámkampányok) ha nem szeretnéd nem csinálod és otthon maradsz. De a motorokhoz kapcsolódó szponzorok mellett mindig jó ha van támogatód más irányzatokból is.
- Mikor leveszed a sisakot és az overált, hogyan szeretsz öltözködni?
- Mindig nagyon sportosan öltözöm, farmerben, sportcipőben és pólóban szeretek lenni. Az ingeket nem szeretem és az öltönyt pedig végképp. Szeretek kicsit szűkebb ruhákat hordani ha például egy eseményre megyek, de ha itthon vagyok inkább lazább ruhákat hordok.
- Sokat törődsz a kinézeteddel?
- Nincs stylistom. Fodrászhoz viszont járok. Cerverában van pár hely de én mindig ott vágatom a hajam ahol épp vagyok, például a Barcelona-i repülőtéren, mielőtt elindulok egy útra.
- A hajstílus feltárja a személyiséget. Te hogyan szoktad vágatni?
- Mikor megkérdik, hogy szeretném vágatni a hajam mindig azt mondom 'ahogy te jónak látod'... Általában úgy kérem ahogy 'éppen van csak kicsit rövidebbre'. Nagyon röviden sem szeretem. Mindig megvoltam elégedve a hajammal, egy kicsit hullámos. Ha jobban megnő már túlságosan is az.
- A szükségletekről beszélve, fiatal lévén semmiben sem szenvedsz hiányt. Például még autót sem kell vásárolj...
- Nem, a gyártól kapok. A Honda 5 modellt ajánlott fel nekem, most egy Civic-em van - amit a testvéremmel, Alexel osztok meg - és egy CRV amit anyu vezet. De gyakran váltogatom a BMW-mel, egy M6-os, nagyszerű autó, amit a BMW gyár adott nekem miután én szereztem tavaly a legtöbb pole pozíciót.
- Óvatosan kell vezess, nehogy megbírságoljanak...
- Három év alatt, mióta jogsim van, még egy büntetőpontot sem kaptam. Csak néhány zöld zónás parkolási birságom van, mert elég hamar lejár a jegy...Gyorshajtási egy sem. Ittas vezetés sem. Nem iszom.
- Jól fizetett elitversenyzőként, megengedhetsz magadnak néhány szeszélyt. Tervezed megjutalmazni magad valamivel ha megnyered a világbajnokságot?
- Nincs semmi olyan amit meg szeretnék venni. Semmire sincs szükségem. Szeretem jól karban tartani a krossz motorjaim. De ezenkívül nincs semmi amire különösen vágynék.
- Mire költessz akkor?
- A pénzt meg kell takarítani olyan időkre amikor tényleg szükség lehet rá. Mindig amikor lehetőségem van segíteni valakinek, megteszem. Csak néhány dolgot engedek meg magamnak, például a krossz motorom karbantartásánál, kerekek és még néhány kis dolog. A testvéremnek segítettem, az új saját szobája kialakításában, mert már igazán szüksége volt rá. Mindennapi használatra alkalmas dolgok. Sohasem tudhatod mi történik holnap.
Marc mindig nyugodt fiatal volt. Sosem volt szüksége pszihológusra vagy terápiákra a versenyzés okozta stressz és nyomás miatt. 'Mindig jól érzi magát videójátékozás közben a testvérével, kimennek biciklizni vagy lenyírja a füvet vagy épp kiporszívóz'- mondta Marc édesanyja, Roser. A hat eddigi világbajnokságon töltött évet 'nagyon felelősségteljesen csinálta végig, felnőtt olyan emberekkel dolgozva akik sokkal idősebbek mint ő, ami felelősségteljesebbé tette őt. Már kicsi korában is az volt, egy komoly típus, nem csinált semmi őrültséget, soha nem volt kicsapongó, nem volt nőcsábász...De túl sok ideje sem volt mindezekre.'- mondta az anyja.
- Akik ismernek mind azt mondják, hogy Marc Márqueznek nehezen száll a fejébe a dicsőség...
- Ugyanaz a Marc vagyok és nem hiszem, hogy meg kellene változnom. Mindenki a környezetemben fel van hatalmazva, hogy adjon nekem egy taslit és tegye helyre a fejem, ha elkezdek megváltozni.
- Otthon te lehetsz a ház királya...
- Nem, semmi esetre sem! A király az apukám, a királynő pedig anyu. A testvérem meg én pedig az alattvalók vagyunk. Otthon nem vagyok világbajnok. Nem hagyom, hogy bevessék az ágyam, azt is én csinálom és meg is terítek. Mikor otthon vagyok, egy normális család vagyunk.
- Gondolkodsz a különköltözésen vagy még mindig a szüleiddel szeretnél élni?
- Nyilvánvaló, hogy előbb vagy utóbb el kell mennem. Nem tudom mikor. Nem tudom magam elképzelni egyedül élve. Talán megosztva a házat a testvéremmel...de egyedül nem tudom elképzelni magam. Úgyhogy jelenleg együtt élünk Cerverában.
- Hát végülis a mosógépet a piszkos ruháknak csak a szülői házban lehet megtalálni...
- Igen, így van (nevet). Ha elköltözöm már nem fog a tiszta, vasalt ruha a szobámban várni. És a kész étel sem fog az asztalon lenni. Mindent nekem kell majd csináljak, úgyhogy most boldog vagyok evvel a helyzettel.
- Talán majd lesz egyszer egy 1200 négyzetméteres palotád, vagy elköltözöl te is Svájcba...
- Neeem (nevet). Jelenleg jól vagyok itt ahol vagyok, nem megyek sehova. Otthon mindennek megvan a helye, a motoroknak, a sisakoknak, a ruháknak és a díjaknak is.
- Miben változtatta meg az életed, hogy MotoGP világbajnok lettél?
- A hírnév napról- napra nagyobb. Lépésről lépésre ez a népszerűségi 'bumm' egyre csak növekszik. Mikor végigsétálok az utcán az emberek sokkal többet állítanak meg, hogy fotót készítsenek vagy hogy gratuláljanak. A pályán kívül egy nagy népszerűségi változás állt be, a közösségi oldalakon egyre többen követnek és alkalmazkodnod kell ehhez.
- Mi a legjobb és a legrosszabb híresnek lenni 21 évesen?
- Megvannak az előnyei és a hátrányai. A legrosszabb, hogy a legtöbbször nem lehetsz egyedül, nem mehetsz úgy az utcán, hogy ne állítsanak meg egy fotóért vagy egy autógrammért, de megértem a rajongókat. Ha nem lennének, nem lennének szponzorok sem és nem ülhetnénk motoron. Előnyei is vannak: előre engednek a sorban, mindig foglaltathatok előre asztalt valahol...
- És a legjobbat le is foglalják azonnal...
- Igen, ez így sokkal könnyebb. Nem kell sokat keresni...hahaha. Nem, a 'legjobbat' ígyis meg kell keresned. Ez nem sokat változott.
Ami változott viszont, Marc népszerűsége. Cerverában már múzeuma is van, az eddigi karrierje különféle állomásait megmutatva. Több könyvet is írtak róla, DVD-t készítettek a karrierjéről, szezononként több mint 100 interjút ad különböző médiumoknak. Ezenkívül nem csak a pályán de a közösségi oldalakon is döntögeti a rekordokat. Jelenleg több mint 2 millió rajongója van a Facebookon csak Lorenzo és Rossi rendelkezik jobb mérleggel a mezőnyből, 1 millió ember követi a tweetjeit naponta, a második legnépszerűbb MotoGP versenyző Rossi után, újonnan létrehozott Instagram kontján is már százezrek követik. Csak, hogy legyen összehasonlítási alapunk, a MotoGP-ben való debütálása idején 162 ezer Facebook lájkolóval és 189 ezer Twitter követővel rendelkezett, szóval a nagy népszerűségi 'bumm' itt is érezhető.
- Minden alkalommal egyre több követőd van...
- Igen, ez főleg a közösségi oldalakon vehető észre: a Facebook és Twitter követőim nagyon gyorsan szaporodnak és ez elképesztő. A szponzorok is ezt kérik tőlem, mert úgy látszik az emberek ezt szeretik, ez a jövő. De az interneten kívül a pályán érzem a legnagyobb változást. Minden alkalommal egyre több 93-as zászlót látok a lelátokon és egyre pirosabb a nézőtér. Mindez extra biztonságot ad nekem, ami megengedi, hogy szabadabban és magabiztosabban viselkedhessek minden helyzetben.
- Sok hírességnek van egy 'közösségi menedzsere' aki a rajongókkal kommunikál...
- Az üzeneteket az oldalaimon általában mindig én írom. De mikor a pályán vagyok vagy épp el vagyok foglalva, megkérem a sajtóasszisztensemet, hogy lépjen fel a profilomra és töltsön fel valami képet és kommentáljon hozzá, de mindig megmondom mit kell írjon. Otthon mindig én személyesen csinálom meg ezt.
- Van visszajelzésed a rajongóktól?
- Mindig egy halom levelet kapok a rajongóktól. Szerencséjük van, hogy ha ráírják, hogy Marc Márquez - Cervera pontos cím nélkül akkor is eljutnak hozzám a levelek. Ezelőtt mindet elolvastam és nagyon tetszettek, de mindez mostmár lehetetlen. A számuk az évszakasztól függő és attól épp milyen eredményeket érek el. Mikor nagyon sokat kaptam és nem akart leállni a levéláradat, akkor volt mikor bajnok lettem a MotoGP-ben.
- Milyen érzés olyan népszerűnek lenni és annyi rajongóval rendelkezni mint Jorge Lorenzo vagy Valentino Rossi?
- A 'bumm' nagy volt, de nekem ez elsősorban egy motiváció, mert látod, hogy az emberek jól fogadnak, nagyon fontos érezni a rajongók szeretetét és látni, hogy tetszik nekik amit csinálsz. Ez teszi hogy méginkább önmagam vagyok és méginkább szabadabban mozgok a pályán.
- Mi a legfurcsább amit a rajongók kértek tőled?
- Uf, már minden megesett velem.Például már sok testrészükre kértek autogrammot...a lábra. Egy srác azt akarta, hogy a fenekét dedikáljam! Egy másik levette a sapkát a fejemről és elszaladt vele.
- Sok olyan barátod és barátnőd volt már akire nem számítottál?
- Igen, olyan mint minden más. Mikor a magasban vagy mindenféle emberek jönnek, jönnek barátok, új kapcsolatok...De tudnod kell ki miért közelít feléd. A barátnő kérdéshez pedig, semmi. Nincs barátnőm.
- Pedig jelentkezőkből nincs hiány...Negativ vagy pozitív dolog a versenyzésre nézve? Jobb vagy rosszabb úgy versenyezni, hogy van barátnőd?
- Volt barátnőm. Relatív dolog, hogy jó vagy rossz a versenyzésre nézve. A lánytól függ minden. Ha megtudja érteni a sportodat, segít téged, néha kikapcsolódásra is szükség van, akkor minden remekül megy. De nehéz összeegyeztetni a párodat a munkáddal, mert egész nap utazol. És még fiatal is vagyok. Mikor már idősebb vagy persze, hogy lehet már egy tartós kapcsolatod, de így fiatalon ez bonyolultabb.
- Mindig boldognak és mosolygósnak látunk. Sohasem idegeskedel?
- Nyilván néha mérges vagyok én is. De szerencsére nem tart sokáig, a következő pillanatban már el is múlt. Megvannak a magam kis dolgai amik ki tudnak borítani...
- Igen? Mitől veszted el a fejed?
- Például a városban, kocsival, felidegesít. Nem tart sokáig, amíg egy felvonulásba ütközök Barcelonában, a hatalmas dugó, egy hihetetlen nagy összetömörülés, megőrjít. Az öcsémmel voltam a kocsiban és ő már ismer: nem beszél hozzám, meg sem mukkan, mert ha mondana nekem bármit is tudja hogy kiszállok és otthagyom...Már ismer.
- Egy olyan fiatal vagy aki valóra váltja az álmait. Milyen rémálom nem hagy aludni?
- Talán a bukások. De a legrosszabb rémálmom az, ha egyedül vagyok a tenger közepén. Egyszerűen pánikba esem.