Marc a spanyolországi Glamour magazin májusi címlapján
A továbbiakban a spanyol Glamour magazin által készített interjúnak a magyar fordítását olvashatjátok!
Mikor a mindennapjaid 350 km/h felett telnek, a nyugalom mint olyan az életed filozófiájává válik. Egy trófeákkal teli évtized után Marc Márquez továbbra sem ismer határokat a karrierjében. Kicsit sem számítanak neki az árulkodó hegek a karjain. Mint egy fáradhatatlan dolgozó, a katalán versenyző "lépésről lépésre akar haladni", akár az a hangya ami a Hondája jelképévé vált, ahogyan ő maga mondja a Glamournak adott exkluzív interjújában Barcelonában. Távolról sem ijjedt meg tőle, hogy öccse Álex, egy nap vele szeretne versenyezni ugyanabban a kategóriában és akkor sem jött zavarba amikor az olasz GAS divatmárka legújabb fotózásán topmodellek társaságában kellett pózolnia.
GLAMOUR: Hogy áll neki egy versenyző egy ilyen divatreklámnak?
Marc Márquez: Eleinte szégyenlős voltam, minden alkalommal mikor azt mondták, hogy pózoljak, vagy vágjak szexi arcot... nem értettem miről van szó. De mostmár jobb a helyzet.
G: Mit mondanak a barátaid mikor meglátnak a GAS márka reklámarcaként a kirakatokban vagy te mondod nekik, hogy most reklámfotózásra mész? Rád irigykedik az egész csapat?
MM: (Nevet) Hát igen. Már megszokták, de mindig ott van az a tipikus megjegyzés mikor épp egy csinos modellel vagyok és küldik nekem a képeket WhatsApp-on és egy kicsit nevetnek rajtam.
G: Hogy viseled mikor a kedvelőid a képeidet hordják a mappáikon vagy a posztereid lógnak a falukon?
MM: Nehéz felfogni hogy sokan felnéznek rád. Bár a legjobban a kisgyerekek nyűgöznek le mikor odajönnek hozzám és elakad a szavuk, magamra emlékeztetnek mikor kicsikoromban megláttam egy versenyzőt. Azt hiszed ők érinthetetlenek, de végülis ha nagyon akarsz valamit eléred.
G: Követed a trendeket?
MM: Szeretek a divat után menni, de azért a trendeket a magam stílusához alakítom. Nem nagyon járok el vásárolgatni. Ha épp elmegyek valahol és meglátok valamit ami tetszik megveszem. A legutóbbi dolog amit vettem egy dzseki volt. Olyan ruhákba szeretek öltözni amik kényelmesek és lezserek.
G: Szereted ápolni magad?
MM: Igazából a fotózásokon kenegetnek engem a legtöbbet. Otthon csak arckrémet használok, de egyáltalán nem gondolom, hogy ez csajos dolog lenne, de tényleg azok közzé tartozom akik sokat nézik magukat a tükörben mielőtt elindulnak. Inkább testileg ápolom magam, mert az én sportomban ez a legfontosabb, de semmiféle megszállotság nélkül.
G: Néha előveszed a motort a szabadidődben, hogy elmenj valahova?
MM: Az a helyzet, hogy nincs jogsim motorra! Autóra igen, de a motorra még meg kell szerezzem. A Honda már nyomást helyezett rám emiatt, mert ha egy nap részt kell vegyek egy eseményen, vagy szimplán csak utcai motorral kell forgassunk, nem tehetjük meg majd. Remélem elsőre meglesz legalább a gyakorlat. A szabadidőmben amit a legtöbbet csinálok mostanában az a pihenés. Playstation-özök és legalább egyszer egy héten játszunk egy focimeccset a barátaimmal.
G: Szoktál versenyzésről szóló filmeket nézni?
MM: A Halálos Iramban hasonlóakat? ... Igen, néha jókat nevetek rajta mert úgy gondolom "ez lehetetlen". Mindennek az utcai versenyzésnek semmi köze a sportversenyzéshez. Végülis ez csak egy film.
G: Sok időt töltessz utazással főleg Japánba. Mi az ami a legjobban lenyűgöz az országban?
MM: Az ország amit a legtöbbet látogatok, mivel ott a Honda gyár. Tetszik a kultúrájuk és a filozófiájuk, nyugodtak és tiszteletteljesek, mindig a maguk dolgával törődnek. Indonéziában is meglepően nyitottak az emberek. Nagyon támogatják az embereket.
G: Állítottál már fel határokat a karriered során?
MM: Nem hiszek a határokban, ha bízol benne, hogy tudsz fejlődni, mindig elől leszel.
G: Van valamilyen elképzelésed ami megmagyarázza a katalán versenyzők berobbanását a nemzetközi sportelitbe?
MM: Mikor megnézed az eredményeket tényleg azt veszed észre, hogy sok a spanyol és különösen a katalán az élvonalban. Talán a kedvező éghajlat ami segíti az embereket a sportolásban. És talán az eddig elért sikerek miatt összpontosult most minden filozófia a sport köré. Remélem ez továbbra is így marad generációról generációra.
G: Ha már a generációkról beszélünk, gondolod, hogy az öcséd megismételheti a te sikereid?
MM: Reméljük! Neki, mint a testvéremnek már egy plusz teher van a vállán. Tavaly már nyert, úgyhogy már van egy világbajnoki cím a tarsolyában, kialakította a saját nevét, de ez a "Marc testvére" dolog még mindig sokat nyom a latba. Remélem továbbra is fejlődni fog versenyzőként.
G: Adsz neki tanácsokat vagy rá is ellenfélként tekintessz?
MM: Mindig megpróbálok neki segíteni, nemrég együtt versenyeztünk és ez volt az első alkalom, hogy egy kategórián belül tettük ezt. Segítek, hogy fejlődhessen. Ha egy nap egy kategóriában fogunk versenyezni, már nem leszek ilyen segítőkész (nevet), de jelen pillanatban még segítem amiben csak tudom.
G: Mit gondolsz kinek szurkolnának a szüleid?
MM: Mindkettőnknek! Ha mindketten ugyanazért a címért versenyeznénk, mindegy ki nyerne, családban marad!
G: Hogy viselik, hogy mindkettőtök egy ilyen veszélyes sportot űz, mint a motorversenyzés?
MM: Ez egy extrém veszélyes sport, mivel minden kimenetkor az életeddel játszol ami miatt féltenek minket a szüleink, de ugyanakkor tudják, hogy a fiaik ott vannak amiről mindig is álmodtak, azt csinálják amit mindig is szerettek volna.
G: Mi a következő célod?
MM: Harcolni a következő világbajnoki címemért, aztán szeretnék a testvéremmel versenyezni ugyabban a kategóriában. Elismerem nehéz lenne kezelni a helyzetet, már más szemmel néznénk egymással, de nagy büszkeséggel töltene el ugyanazt a versenyt teljesíteni vele. Egy valóra vált álom lenne.