Víz, csapat és győzelem
Végre itthon! Nemrég érkeztem haza Velencéből, egész pontosan Asoloból, ahol rengeteg rajongóval találkoztam. Nagy öröm volt látni, hogy a nézők ennyire szeretnek, különösen egy ilyen fontos győzelem után.
Szeretném ezt a posztot az öcsémmel, Alexel kezdeni, mert az is nehéznek tűnt, hogy mindketten egy hétvégén nyerjünk, de hogy ezt kétszer egymás után megcsináljuk szinte lehetetlennek tűnt. Úgyhogy gratulálni szeretnék neki a nagyszerű szezonhoz, amit eddig teljesített és csak így tovább, hogy együtt ünnepelhessük a győzelmeket. Múlt csütörtökön a két csapat, Alexé és az enyém együtt vacsorázott, szóval úgy tűnik ez szerencsét hozott nekünk.
Nagyon boldog vagyok, hogy győzni tudtam nedves körülmények között is. Tudtuk előre, hogy nehéz verseny lesz Hollandiában, de végül minden jól alakult. Először is szeretnék köszönetet mondani a csapatnak, mert sokat segítettek nekem abban, hogy nyugodt maradhassak úgy a rajtrácson, mint a motorcserénél is. Ez a verseny inkább fejben volt nehezebb mint fizikálisan és ezért meg kell köszönjem, hogy annyi nyugodtságot sugároztak felém.
Ahogy a képen is láthatjátok egy nagyszerű útitársat találtam a pályáról kivezető utamon. Assenben mindig hatalmas dugók vannak a versenyek után én pedig megláttam egy kedves fiút aki épp egy robogóval hajtott el. Így felültem mögé és elvitt engem a parkolóba az autómhoz. Nagyon jól éreztük magunkat és végignevettük az egész utat.
Aztán Amszterdamba mentünk a repülőtérre. Az igazság az, hogy mindannyian nagyon fáradtak voltunk már, úgyhogy csak megvacsoráztunk és aztán mentünk is aludni, mert korán kellett kelnünk. Mostmár Sachsenringre kell összpontosítanunk ami egy újabb kihívás lesz a csapatnak.
Köszönöm, hogy olvassátok a posztjaim és kommenteltek. Mindig amikor csak tudom, elolvasom őket.
Nagy ölelés,
Marc.
